Rég jelentkeztem, elragadott a nyár, de eszembe ötlött egy vers, melyet egy olyan ember révén ismerek, aki fontos nekem. Megtanított sok mindenre, többek között a felelősségvállalásra, aminél fontosabb jellemzője a felnőtt létnek nincs. Most nincs más hozzáfűznivalóm, a vers önmagáért beszél. 

Mindenkinek, aki vállalja magát, bármi is a következmény! :)

William Ernest Henley - Legyőzhetetlen

Az égből, mely úgy hull felém,
Mint földtekére zord pokol,
Minden Istent csak áldok én
Lelkemért, mely meg nem hajol.

Az élet ökle letepert,
S én nem jajgattam vergődve, nem,
A véletlen dorongja vert,
S véres, de büszke még fejem.

Túl a harag, s a könnyek honán
Csak a halál borzalma vár,
Évek fenekednek reám,
De gyávának egy sem talál.

Nem baj, ha szűk a kapu,
S a tekercs bármit ró ki rám,
Magam vagyok a sorsom ura,
Lelkem hajóján kapitány.

http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/12/14/hajok_a_viharban

 

Megosztás a facebookon