Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
Nagyon szeretem a jó filmeket, és ha van időm és lehetőségem rá, akkor moziba is elmegyek, főleg ha olyanról van szó, amiben a főszereplő egy kedvencem, vagy a film témája az, ami igazán megfog.
Most egy régebben látott filmből (Good Will Hunting) szeretnék egy részletet megosztani, ami engem mélyen megérintett. Egy férfi (Robin Williams) beszél benne egy fiatal kölyöknek (Matt Damon) arról, hogy az ember nagyon sok mindent megtanulhat könyvekből, ez mégsem mérhető össze azzal, amikor személyesen él át valamit, legyen szó érzelmekről, helyzetekről vagy bármiről.
Azt hiszem valójában ez a különbség az műveltség és a bölcsesség között: az előbbi elméleti ismereteken alapszik, az utóbbi pedig gyakorlati tudáson. Valószínüleg ez az oka annak is, hogy mi fiatalok nagyon okosnak hisszük magunkat, mert elméletben ki vagyunk képezve, és sokszor nem tiszteljük az idősebbek bölcsességét, azt gondolva, hogy a világ már megváltozott és mi úgyis jobban tudjuk. Persze mindeközben elfelejtjük azt, hogy a valódi tudás, nem elméleten alapszik, hanem megélésen, ehhez pedig idő kell: sokszor egy egész élet. :)
Azoknak akik ma okosodnának, hogy holnap bölcsebbek lehessenek! :)
Robin Williams emlékére R.I.P. - Good Will Hunting
Egy remek előadásrészlet Popper Pétertől (pszichológus, pszichoterapeuta), a szeretetről, az elutasításról, és az ezzel kapcsolatos viselkedésről, élethelyzetekről. Az előadásaiban, amiket mindenkinek ajánlok és a későbbiekben biztos megosztok még, humoros, de rendkívül bölcs és valós helyzetekről mesél, ami mindannyiunkat érint. Ez egy rövid részlet csupán, de ha kedvet kaptok a többihez, hajrá! Akár este lefekvés előtt, akár főzés közben hallgatható életmorzsa. :)
Azoknak akik kíváncsiak egy kis pszichológiára a szeretetről, megjátszásáról és a következményeiről. Vigyázat, gondolatokat ébreszt! :)
Megosztás a facebookon
Egy számomra kedves idézet arról, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgozni, mert sajnos vagy szerencsére, de semmi nem hullik az ölünkbe ingyen.
Mindenkinek, aki idetéved, egy apró bölcselet a nyári éjszakába! :)
"Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
- Mit árulsz itt? - kérdezte.
- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott:
- Kedvesem, azt hiszem, félreértettél - mondta.
- Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat."
/Anthony de Mello/
Tegnap este lefekvés előtt hallgattam ezt a részletet youtube-on. Nagyon sokat lehetne róla írni, nekem is van véleményem, de a vizsgák mellett sajnos nincs időm kifejteni; talán egy másik alkalommal.
Minden estre ajánlom elolvasni/meghallgatni, mert igazán mély gondolatok vannak benne; nekem sokszor segít tisztán látni a dolgokat, hogy az élet egy röpke perc csupán, és sokszor olyan dolgoknak tulajdonítunk jelentőséget, amik végső soron nem is számítanak.
"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség.
Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.
Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."
https://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY
Kép: Pixabay
Lélektöredékek a mindennapokról - a mindennapokért, avagy az Élet Nagy Kérdéseiről kicsiben.